Hogyan jutunk el az összeszedettséghez?

"Először is a vallásos kontempláció által. Állandóan benne maradunk a feszültségben, hogy elintéznivalónk van, és sokan a munka ellentéteként csak az üdülést vagy a szórakozást ismerik.

Világosan fel kell ismernünk azokat az akadályokat, amelyek ma jobban mint valaha, útjában állnak az összeszedettségnek és a kontemplációnak, és igyekeznünk kell őket különböző módokon elhárítani.

Szenteljünk mindennap bizonyos időt a bensőséges imádságnak. Igazán fel kell oldanunk az aktivitás görcsét. A belső imádság minden tevékenységből eredő feszültségnek az ellentéte: csak akkor tudjuk gyümölcsözően gyakorolni, ha sikerül kikerülnünk az ügyintézés ritmusából.

Be kell kapcsolnunk napjaink menetébe egy-egy felpillantást Istenhez, olyan felpillantást, amelyben egy pillanatra mindent elfelejtünk, és Isten jelenlétébe helyezzük magunkat.

De nem csak az elintézendő feszültsége, hanem a szórakozottság és a periferiális otthonosság is nagy akadálya az összeszedettségnek. El kell kerülnünk minden olyant, ami a szenzációéhségünkre apellál. Óvakodnunk kell attól, hogy kíváncsiságunknak engedve szellemünket felesleges dolgokkal töltsük meg. El kell kerülnünk a felesleges beszélgetéseket, tartalmatlan fecsegéseket.

A hallgatásnak nagy jelentősége van az összeszedettség elérésében, lelkünk regenerálódásában. El kell jutnunk a belső csendhez. A külső hallgatás is elengedhetetlen feltétele az összeszedettségnek.

Nem csak a hallgatás, az egyedüllét is szükséges időről időre az összeszedettséghez.

Végül nem szabad elfelejtenünk, hogy az összeszedettséghez bizonyos mértékű szellemi frissesség is szükséges. Elveszítjük az ellenőrzést reakcióink felett. Éppen a túlságos fáradság szolgáltat ki bennünket a helyzetek öntörvényszerűségének, és mindenekelőtt saját jellegzetes hibáinknak, oda vezet, hogy védekezés nélkül kaphatók leszünk mindenre, és hajlandók vagyunk a saját természetünk szerint reagálni ahelyett, hogy szabadon és szankcionáltan foglalnánk állást.

Ezért elengedhetetlen az összeszedett élethez a megfelelő kikapcsolódás és bizonyos mennyiségű alvás is. Nem lehetünk mindig intenzívek, mivel szellemi-testi lények vagyunk.

Az igazi kereszténynek nem kellene semmi mást keresnie és semmi más után vágyódnia, mint Krisztus után."

Dietrich von Hildebrand: Átalakulásunk Krisztusban (1948. Részletek, szerkesztve.)

Forrás itt.